A lumbago az egyik leggyakoribb diagnózis a mozgásterápiával foglalkozó rendelőkben. Van azonban vele egy kis probléma. Akár azt is mondhatjuk, hogy nem valódi diagnózis, hiszen tulajdonképpen egy gyűjtőfogalom. Annyit jelent, hogy deréktáji fájdalom jelentkezett a Páciensnél. Konkrétabb információt nem tartalmaz. Nagyon erős fájdalom esetén helyénvaló a szokásos izomlazító+gyulladáscsökkentő gyógyszeres kezelés a mozgásképesség eléréséig, enyhébb esetben ez nem szükséges.
Ekkor következünk mi, mozgásterápiával foglalkozó szakemberek. Nem az orvos fogja ugyanis kisakkozni, hogy mi okozhatja a deréktáji fájdalmat. Mi vagyunk azok akik mozgásos teszteket végzünk, foglalkozunk a Páciens munkakörülményeivel, kielemezzük a sportolás közben megjelenő terheléseket.
Az ülő életmód (mozgáshiány) vagy a helytelen, túlterhelő sportok illetve fizikai munka hatására a deréktáj legmélyebb izmai feszessé válhatnak. Különösen igaz ez az egy-egy csigolyát összekötő kis izmokra, melyek így akadályozhatják egy-egy szegmens (két szomszédos csigolya és a közöttük lévő összes képlet) mozgását.
Kezdetben a gerinc teljes mozgásterjedelme nem feltétlenül csökken. Könnyen előfordulhat, hogy bár az ágyéki szakasz egészének mozgásterjedelme megfelelő, egyes szegmensekben a mozgás már beszűkült. Ilyenkor kompenzációs mechanizmusok kezdenek működni, hiszen a cipőfűzőt mégiscsak el kell érni, tehát a beszűkülés miatt kieső mozgásterjedelmet egy másik szegmens pótolja. Így lesz beszűkült és túlmozgó szegmensünk is. A túlmozgás hamar túlterheléshez vezet, a túlterhelés pedig fájdalomhoz. A fájdalomra a mélyizmok feszességgel válaszolnak, a feszesség pedig kötöttséget okoz. Az újabb kötött szegmens következménye pedig az újabb túlmozgó szegmens. Pontosan így néz ki egy ördögi kör, beavatkozás nélkül nincs kitörés belőle.
Mozgásterápia, manuális technikák és SMR eszközök kombinációja a legtöbb esetben segít a panaszokon.