A fájdalmaktól szeretnénk megszabadulni.
Ez régen is így volt, amikor még nem létezett orvostudomány, nem képeztek ilyen céllal szakembereket. Vándorló őseink is próbáltak segíteni egymáson, ha valamely társuknak fájdalmai voltak. Gondoljunk a mai belgyógyászatra és máris megértjük, hogy azokban az időkben inkább a mechanikus eredetű mozgásszervi problémákat tudták befolyásolni. Aki a közösségen belül jobb volt ebben, az többet foglalkozott vele, így még jobb lett. Ilyen módon alakultak ki nálunk a csontrakók (a csontrakás, a mai napig használatos kifejezés), más népeknél más néven a hasonló foglalkozású „szakemberek”.
Természetesen – ahogyan most is jellemző – a módszerek folyamatosan változtak, fejlődtek. A tehetségesebbek, a kreatívabbak saját rendszereket is létrehoztak. Így lett például a csontkovácsolás, a csontkovács mesterség. Néhány évszázadot átugorva azt látjuk, hogy a nyugati orvoslás mozgásszervi irányultságú ágai (Reumatológia, Ortopédia…) a minél széleskörűbb látásmód érdekében felfedezték maguknak a fent említett hagyományos gyógymódokat. Ettől a ponttól kezdve szinte lehetetlen követni a további fejlődést, hiszen miután az orvostudományba beemelték ezeket az ismereteket, annak részévé váltak. Voltak azonban orvosok, akik közelebb érezték magukhoz az akkor alternatívnak számító kezelési módszereket, így újra fejlődésnek indultak az ilyen eljárások, de ekkor már a hagyományos nyugati orvoslás ismeretanyagán alapulva.
Nem tűntek el azonban a csontkovácsok és csontrakók sem, a manuál terápiának nevezett orvosi ismereteken alapuló és a hagyományos népi körben eltanulható rendszerek egymás mellett, párhuzamosan léteznek ma is. Továbbra is jellemző, hogy a különböző kultúrák más névvel illetik a saját hasonló rendszereiket, így például a kyropraxis a manuál terápia amerikai testvérszakmájának tekinthető.
Mégis milyen szempontok szerint választhat a hasonló rendszerek közül Magyarországon bárki?
Ha jól végiggondoljuk, a manuál terápia gyakorlatilag a csontkovácsolásból fejlődött ki, de szakképzett orvosok által! Természetes, hogy ezek után már egészségügyi tevékenységnek tekinthető.
Az 1997-es Egészségügyi Törvény értelmében Magyarországon csakis Orvosi vagy Gyógytornász végzettséggel lehet manualterapeuta képzettséget szerezni.
Az egyetem alatt megszerzett ismeretek által sokkal komplexebb kép alkotható a felmerülő betegségekről, ezek alapján a korábbi orvosi dokumentációk értelmezése nem okoz problémát, ezáltal a kedves Páciens nagyobb biztonságban érezheti magát, mint a néhány napos, jobb esetben egy éves, megelőző ismereteket nélkülöző tanfolyamot végzett munkavállalók kezei között.
Sajnálatos, hogy Magyarországon a csontkovács szó szinte ellenőrzés nélkül használható, a csontkovácsok képzésének minősége nem biztosított.