Váradi Károly
gyógytornász, mulligan manuál terapeuta, tape terapeuta, trigger és tenderpont terapeuta
Váradi Károly vagyok, 2009-ben végeztem gyógytornászként Debrecenben. Első évemet a Sátoraljaújhelyi Erzsébet Kórházban töltöttem, párhuzamosan 4-5 különböző osztályon dolgozva. Egy év után sikerült visszatérnem Debrecenbe, ahol a következő négy évben mozgásszervi rehabilitációs osztályon dolgoztam. E négy év alatt -időnként párhuzamosan folytatva a képzéseket- körülbelül 5 évnyi továbbképzést végeztem el, mivel magam számára mindig is a privát praxisban láttam a jövőt és ezt mihamarabb el akartam érni. Megismerkedtem többféle manuális terápiával, kinesiotapinggel és a szemléletmód tágítása miatt egy önálló foglalkozással, a rehabilitációs tevékenység terápiával.
5 éves korom óta aktívan sportolok. Szertornával kezdtem, majd Judo, Úszás, Serdülő OB 1-ben Vízilabda, 2004 óta Testépítés következtek. 2005-ben voltam első éves a Gyógytornász Szakon, így a kezdetek óta gyógytornász szakmai szemmel elemzem a gyakorlatokat, szerzem a tapasztalatokat.
Erre a szemléletmódra igen nagy szükségem is van, mert magam is küszködöm mozgásszervi panaszokkal.
Nagy odafigyelést igényel, hogy ne okozzon állandó panaszt a –szerencsére csak első fokú- nyitott gerincem. Ebben az esetben az érintett szakaszon a csigolyaívek nem értek össze a fejlődés során, minden más gerincalkotó ép, de a fájdalom így is könnyen állandó lehet.
Több kezdődő porckorongsérvem is van, melyek néhány és súlyzós edzést követően okoztak enyhébb panaszokat, de az utóbbi öt évben panaszmentes vagyok és a kontroll MRI szerint a legkisebb mértékű rosszabbodás sem figyelhető meg (ebben az öt évben a testtömegem több mint 20 kg-mal növeltem).
Állandó fájdalommal jár viszont a jobb térdem állapota, melyet gyermekkoromban kétszer is műtöttek, az orvostudomány jelenlegi álláspontja szerint feleslegesen, de legalább én is hozzájárultam az orvostudomány fejlődéséhez! A térdem instabillá vált és fokozottan kopik, gyorsan halad az arthrosis felé. A mindennapokban odafigyeléssel, védő mozdulatokkal és ízületvédő táplálékkiegészítőkkel teszek azért, hogy minél jobb állapotban tartsam. A sportolás által erősebb, feszesebb izomzat is jelentősen növeli az ízület stabilitását.
Korábban egyáltalán nem vonzott az egészségügy. Sokkal inkább cégvezetőként képzeltem el a jövőm. Azt persze nem tudtam, hogy milyen céget vezethetnék…
Majd középiskolás koromban az egyik ismerősömet egyszer elkísértem gyógytornára, ahová a kézsérülése utáni műtét utókezeléseként kellett járnia. Ezután még néhányszor elkísértem mert nagyon érdekelt, hogy ismételt (!) operációk után „lesz-e kéz abból a kézből”. Végül lett. Akkor úgy éreztem, ez az amivel nekem foglalkoznom kell!
Mire elvégeztem a Gyógytornász Szakot, kialakult az a véleményem hogy ez a diploma egy nagyon jó alap. Egy jogosítvány ahhoz, hogy olyan dolgokat tanulhassak, melyekkel saját szemléletmódot alakíthatok ki, ehhez pedig privát praxis kell. Már ekkor tudtam, hogy a kórházi gyógytornászkodás nem az én utam. Természetesen szükséges a pálya elején, de számomra nem ez a jövő. Így alakult, hogy a Debrecenben töltött négy évem alatt 19 napot töltöttem igazán szabadságon, a többi 69 napot a mindenkori Vezető engedélyével továbbképzésekre fordíthattam. Ezt a tendenciát a jelenben és a jövőben is folytatom, úgy érzem csak így lehetek igazán eredményes.
Számomra a legfontosabb, hogy úgy segíthessek sporttársaimon és más, mozgásszervi problémával küszködőkön, hogy úgy érezzék szakmailag és emberileg mindent megkaptak. A sportolókat sportolói szemlélettel közelítjük meg, a minél gyorsabb és teljesebb eredmény érdekében. Rendszeresen bebizonyosodik, hogy egy aktív sportoló teste a rehablitációban is nagyobb terhelést tűr el, mint ahogy a nem sportolókat érdemes megközelíteni.
Problémától függően, mindenkinek akinek lehet tanítunk Önterápiát, így fenntarthatóbb az eredmény.
Aki hozzám fordul, mindenkinek a tőlem telhető legkomplexebb módon igyekszem segíteni. Remélem minél több embert sikerül elérni a megelőzéssel, mert szerintem ez az igazi segítség. A legjobb, ha el tudjuk kerülni a súlyosabb problémákat! Ők azok akik ezt mondják a foglalkozás végén: „Nem volt panaszom, nem volt rossz a közérzetem, de most sokkal jobb!”